Kalotaszegi énekek és csujjogatók

mardi 25 février 2020
par  Anikó

Hajnali nóták


Ha meghalok jó anyám a széles úton vigyetek,
a babám kapujába letegyetek,
nyissátok fel a gyászkoporsóm fedelét,
hogy a kedves galambom hullassa rám a könnyét.

Ha meghalok jó anyám a zöld erdőbe vigyetek,
egyenest a tölgyfa alá tegyetek,
nem kell szóljan nékem a gyászos harang,
fejem fölött jó anyám sírni fog egy vadgalamb.


Erdélyország az én hazám, nem német.
Oda vágyik az én szívem, míg élek.
Otthagytam egy barna kislányt hervadni,
azt szeretném még csak egyszer meglátni.

Ha elindul az a vonat, hadd menjen,
énutánam senki ne keseregjen !
Ha valaki énutánam kesereg,
azt kívánom, a Jóisten áldja meg !

Édesanyám, mondok kendnek valamit,
gombolja ki piros lajbim elejit !
Nézze meg, hogy mi bántja a szívemet !
Eltiltották tőlem a szeretőmet.

Eltiltották, vagy az Isten elvette,
annak adta, aki nem érdemelte.

Édesanyám, ha kend tudná, amit én,
milyen gyenge szívű lánya vagyok én.
Ha kiülök a tornác küszöbjére,
vágyik szívem a régi szeretőmre.
ha kiülök a tornác küszöbjére,
vágyik szívem a régi szeretőmre.


Nagypénteken mossa holló a fiát,
ez a világ kígyót-békát rám kiált,
mondja meg hát ez a világ szemembe,
kinek mit vétettem én életembe’.

Édesanyám mi zörög a zsebébe,
ha apró is adjon egyet belőle,
veszek véle csináltatok márványkőből koporsót,
négy sarkára ráveretem a jajszót.

Édesanyám kiáll a kapujába,
sirat engem fekete gyászruhába,
édesanyám ne sirasson engemet,
másnak adtam cserébe a szívemet.


Kis pej lovam megérdemli a zabot,
kétszer kerülte meg Magyarországot,
harmadszor is sejehaj megkerülhette volna,
ha Görgey igaz szívű lett volna.

De Görgey nem volt igaz vezérünk,
világosnál letétette fegyverünk,
ha Görgey sejehaj igaz szívű lett volna
a magyar ember senki rabja nem volna.


Kiskertemben van egy kis fa nem látszik,
minden éjjel tizenkétszer virágzik,
apró annak a levele jó szagú,
kedves babám mért vagy ilyen szomorú.

Kelj fel babám mert meg akar virradni,
mert én tőled el akarok búcsúzni,
fel is kelek mert nem tudok aludni,
fáj a szívem a szerelem gyötöri.

Csárdás dallamok


Szép holdvilág volt az este,
Ki volt a szerelem festve.
Kinek kékre kinek zöldre,
Nekem tiszta feketére.
Kinek kékre kinek zöldre,
Nekem tiszta feketére.

Szép holdvilág volt az este,
Valaki ült az ölemben,
valaki ült az ölemben
fekete hárászos ingben.
valaki ült az ölemben
fekete hárászos ingben.

Fekete hárászos ingben,
Boros pohár a kezében.
Boros pohár a kezében,
Szomorúság a szívében.
Boros pohár a kezében,
Szomorúság a szívében.

Megyek az úton lefelé,
Senki se mondja merre bé !
Csak az én kis fele-feleségem :
Gyere bé te szerencsétlen !
Csak az én kis fele-feleségem :
Gyere bé te szerencsétlen !

Árok, árok de mély árok
Nem gondoltam hogy így járok.
Belé estem, benne vagyok,

A szerelem rabja vagyok.
Belé estem, benne vagyok,
A szerelem rabja vagyok.


Ősszel érik babám a fekete szőlő,
Te voltál az igazi szeretőm.
Bocsásd meg, ha vala, valaha vétettem,
Ellenedre babám rosszat cselekedtem.

Kinek minek varrod babám a jegykendőt.
Néked varrom, hogy legyél szeretőm.
Négy sarkába négy szál selyem rozmaringot,
Közepébe babám azt, hogy a tied vagyok.


Édesanyám a rózsa, a rózsa
Én vagyok a legszebbik bimbója
Bimbójának a legszebbik ága
Barna legény babája, babája

Nyárba nyílik a sok piros rózsa
Nem tudnálak felejteni soha
Úgy szeretlek szóval nem mondhatom
Le is írnám Babám, de nem tudom.


Édesanyám volt az oka mindennek,
Mér nem adott engem a szeretőmnek,
Adott volna engemet is csak annak,
Kit a szívem kiválasztott magának.

Ha elindul ez a vonat hadd menjen,
Én utánam senki ne keseregjen,
Aki pedig én utánam kesereg,
A jó Isten két kezivel áldja meg.


Juhászkutyák ugatnak,
Talán meg is harapnak.
Ne félj babám, nem hagylak,
Szoknyám alá takarlak.

Vékony deszka kerítés,
Átlátszik az ölelés.
Ölelj babám, kedvedre,
Nem hányom a szemedre !

De sok eső, de sok sár,
de sok kislány megcsalt már
Ha még ez az egy megcsal,
elátkozom, hogy meghal.

CSUJOGATÁSOK


Piros alma csüng a fán,
csak egy csókért fáj a szám,
ha a csókot megkapnám,
nem fájna többé a szám.

Ott az utcán keresztül,
Engem szeress egyedül,
Engem szeress ne anyádat,
Én csókolom meg a szádat.

A mérai falu végen
három csillag van az égen,
Én is oda való vagyok,
ahol az a csillag ragyog.

Hosszú szárú laboda,
Nem termettem dologra,
Lábam termett a táncra,
Szemem a kacsintásra.

Rózsaszín a ruhakötőm,
Barna legény a szeretőm,
Ha barna is nem cigány,
Szeret engem igazán.

Kerek az én kalapom,
kerekebbre vágatom,
kicsi az én galambom,
könnyen megcsókolhatom.

Gyere legény, gyere már
Mer’ a szívem rég hogy vár,
Téged óhajt, téged vár,
Téged csókolni nem kár.

A mérai csorgó víz
olyan édes, mint a méz,
aki iszik belőle,
vágyik a szerelemre,
én is ittam belőle,
szerelmes lettem tőle.


Navigation

Articles de la rubrique